„A szeretteinket olykor el kell veszítenünk, másképp nem tudhatnánk meg, hogy mennyire fontosak nekünk.” Francis Scott Fitzgerald amerikai regényíró, novellista, az elveszett nemzedék írója 75 éve halt meg Hollywoodban.
„A szeretteinket olykor el kell veszítenünk, másképp nem tudhatnánk meg, hogy mennyire fontosak nekünk.” Francis Scott Fitzgerald amerikai regényíró, novellista, az elveszett nemzedék írója 75 éve halt meg Hollywoodban.Francis Scott Fitzgerald, az elveszett nemzedék írója 75 éve, 1940. december 21-én halt meg Hollywoodban. 1896. szeptember 24-én született a Minnesota állambeli St. Paul városában. A nagy képzelőerővel megáldott, sikerre áhítozó ifjú 1913-tól volt a Princeton Egyetem hallgatója, írói tehetsége az egyetemi évek alatt bontakozott ki. Az egyetemet otthagyva, 1917-ben bevonult katonának, a kiképzési időszak után az alabamai Montgomeryben ismerkedett meg későbbi feleségével, Zelda Sayre-rel. New Yorkban keresett jól fizető munkát, de mindössze egy csekély jövedelmű reklámszövegírói állást sikerült szereznie.
„A múltat nem lehet újra élni.”
Még az egyetemen elkezdett regénye, Innen az Édenen 1920-ban jelent meg. A mű főhőse az első világháború utáni ifjúsághoz, az elveszett nemzedékhez tartozik, csak a pillanatnak él, érzékeit-érzéseit az alkohol csaknem mértéktelen fogyasztásával fokozza. A regényről a kritika elismerően nyilatkozott, jelentős irodalmi folyóiratok és népszerű, jól fizető lapok sorra közölték novelláit. Ekkor mindössze 24 éves volt, és feleségével együtt a társasági élet főszereplőjévé vált. A hirtelen jött siker és anyagi jólét azonban az alkohol és mértéket nem ismerő szórakozás függőjévé tette.
A dzsesszkorszak – a 20-30-as éveket ő maga nevezte el így – írójának 1922-ben jelent meg második regénye, a Szépek és átkozottak. Két év múlva áttelepült Európába, a francia Riviérára, ahol barátságot kötött Gertrude Stein amerikai írónővel (akitől az elveszett nemzedék elnevezés is származik) és Ernest Hemingway amerikai íróval. Ekkor fejezte be következő regényét, A nagy Gatsbyt (1925), amelyet sokan a legjobb művének tekintenek. A regény a szeszcsempészetből és egyéb ügyletekből meggazdagodó fiatalember, Jay Gatsby sorsát bemutatva a meghiúsult amerikai álmokról, az eszményeket anyagi sikerre és hatalomra cserélők reménytelen ürességéről szól. Többször is filmre vitték a regényt, legutóbbi változata 2013-ban került a mozikba. Az 1921-ben született Benjamin Button különös élete című novellájából készült filmet 2009-ben három Oscar-díjjal jutalmazták.
„Hiszünk a mámorító jövőben, ami évről évre távolabb kerül tőlünk. Ma sem sikerült elérnünk, de sebaj, majd holnap gyorsabban futunk utána, messzebbre nyújtjuk a kezünket, és akkor majd egyszer, talán, tovább küzdünk hát, evezünk az ár ellen és sodródunk napról napra a tegnap felé.” (F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby)
Fitzgerald ontotta a szellemes-érzelmes, könnyed novellákat, amelyek jól jövedelmeztek, de az író nem tudta elviselni, hogy tehetségét aprópénzre váltotta, egyre inkább az alkoholban keresett feledést. Feleségével folytatott extravagáns életmódja miatt a kritikusok nem igazán tekintették komoly írónak. A harmincas évek elején visszatért Amerikába, és befejezte Az éj szelíd trónján című regényét, amely nem volt igazán sikeres. A nagy Gatsby után valami még jobbat vártak.
– „Ami azt illeti – jegyezte meg csevegő hangon –, mindenki szerint fiatalabbnak látszom, mint valaha.
Hildegarde lenéző pillantással fogadta a kijelentést. Haragos sóhaj szakadt ki belőle.
– Szerinted ez olyasmi, amivel dicsekedhetsz?
– Nem akarok dicsekedni – mondta kényelmetlenül.
Felesége ismét fújt egyet.
– Azt hiszem – mondta, majd egy pillanat múlva folytatta –, azt szeretnéd, hogy azt higgyem, van benne annyi büszkeség, hogy végre befejezd ezt.
– Hogyan tehetném? – kérdezte Benjamin.” (F. Scott Fitzgerald: Benjamin Button különös élete)
Válása után, 1937-ben forgatókönyvírói állást kapott Hollywoodban. 1939-ben látott hozzá utolsó regényéhez, amelynek főhősét az ismert producerről, Irving Thalbergről formázta. A mű azonban befejezetlenül maradt, az alkoholtól és tüdőbajtól legyengült író szívrohamot kapott, amely végzetesnek bizonyult. Utolsó regénye, Az utolsó cézár halála után jelent meg 1941-ben.
„Az utolsó cézár messzemenően a legjobb hollywoodi regény, s az egyetlen, amely belülről ábrázolja ezt a világot (…) fényében érdemes újraolvasni A nagy Gatsby-t, mert kiviláglik belőle, mit akart Fitzgerald megvalósítani utolsó művében. Ha igaz is, hogy Az éj szelíd trónján írása közben folyton változott Fitzgerald koncepciója abban a tekintetben, hogy mi is voltaképpen a regény igazi témája, melynek következtében e lebilincselő mű egyes részei nem mindig illeszkednek egymáshoz, Az utolsó cézár-ról már bízvást elmondható, hogy csalhatatlan írásművészetével sikerült ugyanúgy megvalósítania a mű szilárd egységét, ahogyan az korábbi keltezésű elbeszéléseiben megmutatkozik. T. S. Eliot azt mondta e könyv kapcsán, hogy Henry James óta Fitzgerald tette meg az első fontos lépést az amerikai regényirodalomban. És ahhoz sem férhet kétség, ha beteljesítetlen maradt is a szándék, hogy az Az utolsó cézár is azon könyvek közé tartozik, amelyek mércéül szolgálnak” – írja a könyv előszavában Edmund Wilson.
Az „elveszett nemzedék” jellegzetes képviselőjéről Hemingway írt Vándorünnep című könyvében. Fiztgerald hatással volt az utána következő amerikai írónemzedékekre, műveiből több millió példányt adtak el. A nagy Gatsby az Egyesült Államokban a középiskolákban és a felsőoktatásban is kötelező olvasmány. 2009-ben beiktatták a New Jersey Hall of Fame nevű intézménybe, amely a híres amerikaiak emlékét őrzi.
